A gerinc leggyakoribb degeneratív-dystrophiás betegsége az osteochondrosis. Sajátossága, hogy a kezdeti stádiumban semmilyen módon nem jelentkezik, így sok beteg fordul orvoshoz, amikor a szövetpusztulási folyamatok már messzire mentek. De még ebben az esetben sem azonnal, hanem egy sor laboratóriumi és műszeres vizsgálat után állapítják meg a diagnózist. Nagyon fontos az osteochondrosis helyes diagnosztizálása, mert minél korábban kezdődik a kezelés, annál nagyobb a lehetőség a szövődmények megelőzésére. Ez az oka annak, hogy időben azonosítani kell az osteochondrosis tüneteit, és orvoshoz kell fordulni.
A fejlődés okai és mechanizmusa
Az osteochondrosis az intervertebralis lemezek destruktív folyamataival kezdődik. Fokozatosan kiszáradnak és csökken a térfogatuk. Ez ahhoz a tényhez vezet, hogy a lemezek már nem tudják megfelelően ellátni funkcióikat. Összeeshetnek, majd sérv alakul ki. De leggyakrabban ez az állapot az osteochondrosis kialakulásához vezet.
Végül is a csigolyaközi lemez megvédi a csigolyákat a pusztulástól, lengéscsillapítóként szolgál különféle mozgások során, és a csigolyákat a megfelelő helyzetben tartja. Amint térfogata csökken, a csigolyák elmozdulnak. A gerinc egy szegmensének instabilitása osteophyták kialakulásához vezet - csontnövekedésekhez, amelyek távol tartják a csigolyákat. Ellenkező esetben az ideggyökerek becsípődése és az erek összenyomódása fordulhat elő. Mindezek a folyamatok az osteochondrosis számos különböző jelének jelenlétét okozzák, ezért olyan nehéz időben diagnosztizálni. De ha tudja, miért alakul ki ez a patológia, a veszélyeztetett emberek óvatosabbak lehetnek.
Az osteochondrosis általában a következő okok miatt alakul ki:
- veleszületett rendellenességek a gerinc vagy a kötőszöveti rendellenességek kialakulásában;
- sérülések vagy állandó túlterhelés, nehéz fizikai munka;
- rossz testtartás, lapos láb, kényelmetlen cipő viselése;
- hosszú ideig tartó kényelmetlen testhelyzet, ülő életmód;
- elhízás, rossz táplálkozás, túlsúly;
- vegyi anyagoknak való kitettség, például rossz szokások, bizonyos gyógyszerek szedése;
- gyakori stressz;
- a szervezet öregedése során fellépő természetes folyamatok;
- állandó vibrációs hatás a gerincre.
Az osteochondrosis a csigolyaközi porckorong magasságának csökkenése után alakul ki, majd maguk a csigolyák elkezdenek összeesni.
Ezért gondosan figyelemmel kell kísérnie egészségét, hogy az első tünetek esetén orvoshoz forduljon. Ez különösen fontos a sportolók, rakodók, sofőrök, tornászok, nők számára, akik gyakran aggódnak szeretteikért, és emiatt stresszt élnek át.
Tünetek
Az osteochondrosis jelei a betegség stádiumától függenek, valamint attól, hogy a gerinc melyik részét érintik a degeneratív folyamatok. Nagyon gyakran előfordul, hogy a beteg eleinte nem is érez hátfájást, csak reggelente enyhe merevséget. A csigolyaközi lemez megsemmisülése során a csigolyák elmozdulása miatt az ideggyökerek megszorulnak, és fájdalom jelentkezik. A betegség helyétől függően nemcsak a hátsó területen jelenhetnek meg. A fájdalom gyakran a lapockára, a mellkasra, a karra vagy a lábra sugárzik, és fejfájás is előfordulhat.
Az osteochondrosis jellemzője a kezdeti szakaszban az is, hogy a fájdalom a fizikai aktivitással felerősödik, és pihenés után csökken. A páciens még kényelmes testhelyzet felvétele után is jobban érzi magát. A fájdalmas érzések súlyosbodnak hipotermia, stressz, hosszan tartó statikus helyzetben való tartózkodás után, például amikor számítógépen dolgozik vagy kényelmetlen ágyon alszik. Nagyon gyakran osteochondrosis esetén a mozgások merevsége, izomgyengeség és állandó fáradtság figyelhető meg. A páciens megpróbál olyan kényelmes testhelyzetet felvenni, amelyben kevesebb fájdalmat érez.
Az ágyéki osteochondrosis fő jele a fájdalom és a mozgás merevsége.
Az ágyéki osteochondrosis tünetei
A degeneratív-dystrophi folyamatok leggyakoribb helye az ágyéki gerinc. Nemcsak mozgás közben bírja a legnagyobb terhelést, hanem akkor is, ha az ember hosszú ideig ül egy testhelyzetben. A modern emberek mozgásszegény életmódja miatt itt gyenge az izmos fűző, így bármilyen túlterhelés porckorongok pusztulásához vagy a csigolyák elmozdulásához vezethet.
A fájdalom és az általános merevség mellett a gerinc osteochondrosisának speciális tünetei vannak az ágyéki régióban. Ha az alábbi jelek időnként jelentkeznek, neurológushoz kell időpontot kérnie:
- az alsó végtagok elzsibbadnak;
- a bőr érzékenysége károsodott, parézis alakulhat ki;
- fájdalom érezhető a kismedencei szervekben, működésük megzavarodik;
- a beteg nem tud megfordulni, meghajolni, a fájdalom ülve is érezhető.
A nyaki osteochondrosis tünetei
Különösen fontos tudni, hogy a beteg milyen tüneteket tapasztal a nyaki osteochondrosisban. Végtére is, néha a nyaki fájdalom nem is érezhető, és más tünetek hasonlóak az érrendszeri rendellenességekhez, amelyeket egy személy gyógyszerekkel próbál kezelni. Ha a nyaki gerinc pusztító folyamatait nem állítják le, ez az agy vérellátásának megzavarásához, sőt a test teljes bénulásához vezethet.
Ezért nagyon fontos, hogy időben figyeljen a következő jelekre:
- fejfájás, amelyet a hagyományos fájdalomcsillapítókkal nem lehet enyhíteni;
- szédülés fordul elő a fej elfordításakor;
- fájdalom érezhető a vállakban, a fej hátsó részén, a karokban;
- romlik a látás, foltok vagy színes foltok jelennek meg a szem előtt;
- van halláskárosodás, fülzúgás;
- a nyelv és az ujjak elzsibbadnak;
- a mozgások koordinációja károsodik.
A nyaki osteochondrosis esetén gyakran fejfájás és fülzúgás figyelhető meg
A mellkasi osteochondrosis tünetei
Az osteochondrosis jelei a mellkasi régióban könnyen összetéveszthetők a belső szervek betegségeivel. És bár a fő tünet a hátfájás, ennek megvannak a maga sajátosságai. A betegek úgy írják le ezt az érzést, mintha egy karika szorítaná a mellkast. A fájdalom belégzéskor és kilégzéskor felerősödik, ezért sokan szívbetegségnek tulajdonítják ezeket az érzéseket.
Mellkasi osteochondrosis esetén a fájdalom felerősödik hipotermiával, a karok felemelésével és éjszaka is. Bőrzsibbadást, libabőrt és a végtagok hidegségét tapasztalhatja. Gyakran előfordulnak zavarok az emésztőrendszer működésében.
Diagnosztika
Az osteochondrosis szövődményeinek megelőzése érdekében nagyon fontos, hogy az első jelek megjelenésekor azonnal forduljon orvoshoz. Ez a mozgás merevsége és az edzés utáni hátfájás. Ezt a patológiát vertebrológus vagy neurológus kezeli. Egy tapasztalt orvos előzetes diagnózist állíthat fel a vizsgálat és a pácienssel folytatott beszélgetés során.
De a betegség egyes tünetei nagyon nem specifikusak, és sok más patológia megnyilvánulásaihoz hasonlítanak. Ezért nagyon fontos a differenciáldiagnózis, amely segít kizárni azokat a betegségeket, amelyekben érrendszeri és neurológiai tünetek is kialakulnak. Ez lehet angina pectoris, magas vérnyomás, peptikus fekély, pyelonephritis. A fő különbség az osteochondrosis és közöttük az, hogy krónikus lefolyású és lassan fejlődik, időszakos exacerbációkkal, és a fájdalom leggyakrabban pihenéssel csillapodik.
De speciális diagnosztika nélkül még mindig nehéz helyes diagnózist felállítani. Ehhez leggyakrabban műszeres vizsgálati módszereket használnak: radiográfia, CT, MRI, ultrahang, mielográfia és mások. Néha laboratóriumi vizsgálatokra is szükség lehet. Segítenek azonosítani a gyulladásos folyamat jelenlétét és a kalcium koncentrációjának növekedését a vérben.
A betegség kezdeti szakaszában a leggyakoribb diagnosztikai módszer a radiográfia.
Radiográfia
A kezdeti szakaszban röntgendiagnosztika szükséges a diagnózis megerősítéséhez. Ez az osteochondrosis fő vizsgálati módszere. Ez a legegyszerűbb és leginkább hozzáférhető, és a legkevesebb mellékhatással rendelkezik. A fájdalom helyének meghatározása után fényképeket készítenek a gerinc ezen területéről. Általában két vetületben hajtják végre: közvetlen és oldalirányú.
Helyes diagnózis esetén a következő radiológiai jelek jelzik: a csigolyák közötti távolság csökken, a porckorongok sorvadása figyelhető meg, osteophyták láthatók, csigolyaszövet pusztulás vagy alakváltozás lehet a gerincoszlopról.
Mielográfia
Ez egy összetettebb módszer, mellékhatásai lehetnek, és nem mindenki számára megfelelő. Végül is a mielográfia egy speciális kontrasztfolyadék befecskendezésén alapul a gerinccsatornába. Ez allergiás reakciót, vagy akár a gerincvelő károsodását is okozhatja. Ezt követően a gerinc röntgenfelvétele történik.
Ez a módszer lehetővé teszi a gerinccsatorna vizsgálatát és annak meghatározását, hogy hol sérült a degeneratív folyamatok. Ezenkívül a mielográfia meghatározhatja az intervertebralis herniák jelenlétét a kezdeti szakaszban.
Az MRI informatívabb vizsgálati módszer, ezért akkor alkalmazzák, ha differenciáldiagnózis szükséges.
Tomográfia
Az osteochondrosis diagnózisát CT vagy MRI segítségével ritkábban végzik, mivel ezek a módszerek még nem állnak rendelkezésre mindenhol. Ezért nehéz esetekben használják, valamint akkor, ha meg kell különböztetni az osteochondrosist más betegségektől. De egy MRI vagy CT vizsgálattal nagyon részletesen megvizsgálhatja a gerincet és a környező szöveteket.
Ezek a diagnosztikai módszerek lehetővé teszik az erek állapotának, a sérvek jelenlétének, az ideggyökerek összenyomódásának és a csigolyaközi lemezek alakjának megtekintését. Szükségesek az osteochondrosis differenciáldiagnózisához: osteomyelitis, gerincvelő daganatok, spondylitis, spondylitis ankylopoetica és syringomyelia.
Az osteochondrosis tüneteinek időben történő azonosítása és helyes diagnózisa segít a kezelés időben történő megkezdésében. Ez megakadályozza a szövődmények kialakulását, enyhíti a beteg állapotát és csökkenti az exacerbációk számát.